Gasztróban is nagy élményt nyújthat Erdély. Már aki szereti a húst, főleg grillezve töménytelen mennyiségben. Ha vegetáriánus vonal a domináns akkor jó hír, hogy minden városban remek helyi piacok vannak, csordultig szezonális zöldséggel-gyümölccsel jó áron. Ja és a sörök.

Míg az előző túra Székelyudvarhelyen keresztül haladt, addig ez a csillagtúra Gyergyószentmiklós érintésével érhető el. Ez kilométerben és időben is rövidebb, inkább egy félnapos útnak jellemezném.

Sikaszó nem csak tökéletes hely pihenni, de nagyon jó a fekvése csillagtúrák indítására is. Mi végül kettőt indítottunk, amik valószínűleg mindenki számára kötelező célpontok és kihagyásuk esetleg jelentős hiányérzetet okoznának.

Ki gondolta volna, hogy Székelyföld közepén az első közeli gyalogtúrával elérhető látnivaló, amit a házigazda gondnok ajánl, az az 1989.-ben bukott és kivégzett kommunista diktátor egykori vadászháza lesz. Látogatható, kérdeztem? Amióta nemrég betörtek a házba igen, válaszolt tömören.

Ahogy a barátom mondta megérkezésünk másnapján a kocsmaként is működő helyi ABC előtti asztal mellett két üveg Hargita sör és egy kávéspohárnyi (helyi mértékegység) áfonya pálinka elfogyasztása után: mindig is honvágyam volt Erdélybe pedig soha nem voltam ott.

Temesvárról indulva tovább az A1-es úton egy jó várnéző túra is adott. A 150 kilóméteres utat kb. 2,5 óra alatt lehet megtenni, ami pont egy jó kikapcsolódásra ad lehetőséget a székelyföldi célállomás előtt.

Talán még sokakban él előítélet ‎Romániával illetve Erdéllyel kapcsolatban. Mármint hogy itt nagyobb a szegénység illetve hogy gazdasági fejlettségben is messze elmarad Magyarországtól. El kell jönni Temesvárra és megváltozik a véleményed.

Erdélybe három fő útvonalon lehet bejutn, Nyíregyháza, Debrecen vagy Szeged felől. Mindegyik egy külön túra lehet. Mi a déli Szeged felőli útvonalat választottuk nagylaki kilépéssel. Ugyan ezt valamivel hosszabbnak mutatta távolságban a térkép, de a már megépült autópályák miatt időben rövidebbnek tűnt. Nem beszélve arról, hogy híres-nevezetes erdélyi városok mellett visz az út.

23 éve egyetemistaként voltam utoljára Erdélyben. Akkor szinte hazajártunk. Táncházak minden évben, áram és víznélküli kaszálóházas nyaralások, szörnyű utak, egyedülálló természet és csodálatos székely emberek.

Tegnap visszatértünk. Mit mondhatnék többet mint a bejegyzések. Búcsúzóul  inkább két kép, amik a hangulatból valamit talán visszaadnak.