Erdélybe három fő útvonalon lehet bejutn, Nyíregyháza, Debrecen vagy Szeged felől. Mindegyik egy külön túra lehet. Mi a déli Szeged felőli útvonalat választottuk nagylaki kilépéssel. Ugyan ezt valamivel hosszabbnak mutatta távolságban a térkép, de a már megépült autópályák miatt időben rövidebbnek tűnt. Nem beszélve arról, hogy híres-nevezetes erdélyi városok mellett visz az út.
Erdélyt olyan nyaralásnak terveztük, ahol nem csak a cél hanem az út is fontos, úgyhogy nem is akartuk levezetni egyben, hanem Temesvárott foglaltunk szállást, ami kb. félúton levőnek tűnt. Első napi programpontok így Arad és Temesvár lett.
Borzalmas meleg volt egész nap, így a hőség rányomta a bélyegét a városnézésre. Araddal kezdtünk délidőben és rögtön a várat akartuk megnézni. Már a vár melletti pakoló gyanúsnak tűnt, mivel rajtunk kívül senki sem parkolt. Bejárathoz vezető utat pedig egy katonai sorompó és elhagyatottnak tűnő őrtornyok zárták el (sajnos nem készült kép). Ahogy ott ténferegtünk el is indult felénk a vár részről egy katona, de mielőtt elkapott volna minket leállt mellénk egy Dacia és a sofőr magyarul tájékoztatott, hogy a vár jelenleg még katonai objektum és nem látogatható. Jól kezdődik… Ezután elindultunk megkeresni az aradi vértanúk emlékművét, ami a leírás szerint a vár mellett található. Ebből nálunk egy kanosszajárás lett. Mivel spontán nem találtuk, így elindultunk a központ felé és próbáltunk érdeklődni. Nem sok sikerrel egyrészről, mert Aradon már nagyon kevesen beszélik a magyart és angolul meg nem teljesen értették, hogy mit akarunk.
Aztán kiderült, hogy két emlémű van, egy a központban a megbékélés terén. Ezt a szobrot 1890-ben állították fel és a tranoni döntés után eltávolították a térről. 2004-ben került vissza, most viszont már egy román győzelmi szoborral osztozik a téren. Ettől függetlenül többször is megrongálták már időközben.
A kivégzés feltételezett helyszínén található az 1881-ben emelt és azóta többször átalakított emlékmű. A mesterséges domb, melyre 15 lépcső vezet föl, kiemeli a síkságból a sötétszürke gránitból készült obeliszket. Egyik oldalán a gyásznap dátuma: 1849. október 6., a másikon a tizenhárom honvédtiszt neve, kivégzésük sorrendjében. Az emlékmű a vár közelében van, a 13 vértanú téren (Piaţa 13 Martiri), méltatlanul sportpályákat alakítottak ki a közvetlen közelében és a lépcsőket lelátóként használják. Egyébként megtalálni sem egyszerű, mert semmi kiírás nem segít.
