Ki gondolta volna, hogy Székelyföld közepén az első közeli gyalogtúrával elérhető látnivaló, amit a házigazda gondnok ajánl, az az 1989.-ben bukott és kivégzett kommunista diktátor egykori vadászháza lesz. Látogatható, kérdeztem? Amióta nemrég betörtek a házba igen, válaszolt tömören.

Muszáj volt hát nekivágni, habár mondták hogy sok látnivaló nincsen ott, de hát mégis ilyet nem hagyhat ki az ember. Ráadásul Jóska bácsi a fullos lovas kordéjával vállalta, hogy odafuvaroz minket, ami külön motivációt jelentett. Ilyen bizalomgerjesztő volt a verda, amikor beállta az udvarba:

De aztán valahogy kijött belőle egy ilyen kalandra kész járgány. Az oda-vissza kétórás úton elszenvedett kék foltokat meg csak mint az ingyen melléadott székely masszázs melléktermékeként fogadtuk.

Jóska bá az úton lelkesen mesélt mindenféle színes történetet a helyről, de tízen később átbeszélve is maximum a negyedét értettük annak amit mondott. Mert hát a székely ugyan magyarul beszél, de úgy  hogy a magyar nemigen érti. Levideózni azért nem akartam, de az internet is ad egy-két szép példát a székely nyelv rejtelmeiből, például ITT.

Ceausescu meg az elbeszélések alapján úgy viselkedett mint egy igazi diktátor. Amikor jött minden bokorban szekus ült, a medvéket a leshez közeli etetőhöz szoktatták már hetekkel előtte és csak két emberrel tartott kapcsolatot. Az erdész feleségével, aki főzött és az erdésszel aki egyben elő is kóstolt, mert hát ugye a férjet már csak nem mérgezi meg az asszony...

A helyen meg tényleg nincs semmi különleges és a bukaresti palotához képest semmi luxus. Azért mi eltulajdonítottunk egy pakli magyar kártyát, ami már előttünk sem kellett valószínűleg senkinek sem. Aztán persze hogy hiányzott belőle egy lap.