Persze, hogy sokat kajáltunk és még nem posztoltam róla semmit. Külön részre tartogattam, mert hát mint említettem el voltunk kényeztetve és nem biztos, hogy azt ettük amit egyébként az átlag amerikaiak. Ezért ez a bejegyzés talán kilóg a sorozatból.

Képzelj el egy gyönyörű száz hektáros erdős-tavas területet a Minnesota állam északi részén. Képzeld el, hogy a területen két tó mellett nyolc darab három-öt személyes kis kőházban negyven fő kiszolgáló személyzet lát el (kényeztet) huszonöt szerencsés kiválasztottat. Ehhez még képzeld hozzá, hogy a területen kedved szerint űzhetsz különböző dolgokat úgymint horgászás, tavi motoros hajókázás, galamblövészet, ijászat, terep biciklizés, golfautó túrázás és persze golfozás. Mert velem ez történt az elmúlt négy napban.

Engem teljesen lenyűgöznek! Először is, hogy évtizedek óta létezik egy ilyen rendszer amiben gyerekeket összegyűjtve szállítanak iskolába, másodszorra meg ahogy ezek a járművek kinéznek. Wikipédia szerint napi ötszázezer iskolabusz szállít naponta huszonkilenc millió gyermeket oda és vissza is! Ez a tizenkét évnél fiatalabb gyerekek kb. fele. Elképesztő! Nekünk ezek szerint tényleg nem volt gyerekszobánk (buszunk:)

Világ ötödik leghosszabb folyója. Nem gondoltam volna hogy előbb érek el egyszer a forrásához mint például a Dunának (rám nézve kritika...). Itasca nemzeti park fő nevezetessége, hogy itt gyalog is át lehet kelni a Missisipin. 

Az utakon talán a legszembetűnőbbek számunkra a túlméretezett autó karosszéria méretek. Ma már azért jelentősen szolidabbak ugyan mint az ötvenes-hatvanas években, de azért még mindig érvényes az a nézet, hogy a méret a lényeg és csillogjon a króm rendesen. Ez nem csak a kamionokra igaz, de a hétköznapi szállító járművek is messze brutálisabban néznek ki, mint nálunk.

47 évesen megértem hogy magánrepülőn repülhessek, mégha nem is a sajátomon. Egy hosszabb bakancslistába befért volna.

Mi lehet tényleg a leginkább jellemző amerikai különlegesség? Hát persze, a shopping. Jellemző, hogy az itt tartózkodásunk első két napjában csak egy Minneapolisba szervezett programpont volt, mégpedig shopping a Mall of America nevezetű gigantikus méretű bevásárló központba.

Európai szemmel nézve van azért egy-két észrevehető kultúrális különbség, furcsaság ideát. Nyitok is erre egy kis sorozatot, hogy tematikailag be tudjam mutatni amikkel a hét során fogok találkozni.

Wikipédia szerint nem sok híres ember köthető Minneapolishoz, de meglepetésemre Prince idevalósi és halála is az itteni saját tulajdonú stúdiójában érte, ami a hírek szerint az otthona is volt. Első nap volt egy lukas óránk, úgyhogy néhány társsal együtt útra keltünk, hogy tiszteletünket tegyük az egyik legnagyobb kortárs zenei géniusznál. 

Párizsból a Delta Airlines Airbus A330-300-as típusú   nagy kapacitású, közepes- és hosszútávú utakra tervezett utasszállító repülőgépével vágtunk neki a mineapolisi repülőútnak. Személy szerint lekileg és fizikailag sem bírom a repülést, azaz általában be bagyok tőle szarva és mellette az első kissebb szárnymozgás után is már heveny hányinger szokott elkapni.