Párizsból a Delta Airlines Airbus A330-300-as típusú nagy kapacitású, közepes- és hosszútávú utakra tervezett utasszállító repülőgépével vágtunk neki a mineapolisi repülőútnak. Személy szerint lekileg és fizikailag sem bírom a repülést, azaz általában be bagyok tőle szarva és mellette az első kissebb szárnymozgás után is már heveny hányinger szokott elkapni.
Az repülési körülmények hálistennek most pazarok voltak, így még amiatt sem kellett feleslegesen szoronganom, hogy 2009-ben egy A330-as Rió de Janeriói járat még ma is tisztázatlan körülmények között az Atlanti-óceánba zuhant több mint 220 fő halálát okozva (nem beszélve a 2008-as illetve a 2010-es szerencsétlenségekről). Végül is már több mint 10 év eltelt egy rendes kis légikatasztrófa óta...
Legutoljára kb. 8 éve volt szerencsém hasonló hosszútávú repülő úthoz és arra biztosan emlékszem, hogy nehéz volt az időt kitölteni olvasáson vagy zenehalgatáson kívül mással is. Az idő rengetet változott, mert ma már minden kedves utasnak egyedi kis tabletje van az elötte ülő ülésének hátoldalába adaptálva és ezen egyéni izlésének megfelelően hívhat le több tíz mozifilmet vagy sorozatot és hallgathat meg rengeteg albumot az audió könyvtárból .
Így néz ki kb. amikor aktívan nyomják az utastársak:
Nekem pédául sikerült a Fear the walking Dead sorozat négy részét megnéznem. Téma: hogyan válnak az emberek zombikká ha jön a keserű vég. Persze ezt is csak azért néztem, mert nem volt valami jó kis repülős katasztrófás film...
Ilyen volt egyébkén az Airbus kiszálláskor: