47 évesen megértem hogy magánrepülőn repülhessek, mégha nem is a sajátomon. Egy hosszabb bakancslistába befért volna.

Egy Gulfstream G550 típusú gépbe sikerült beülnünk, mely Minneapolisból Park Rapidsba repített minket közel 300 kilómétert 35 perc alatt letudva. A könnyedség az, ami először meglepett. Nincs sorban állás, becsekkolás és egyéb hercehurca. Egyszerűen kimész a géphez és beülsz az első szabad ülésbe a tizenkettőből. Crazy, ahogy az amerikaiak jellemeznék! Az ember persze nem akar ennek nagy jelentőséget tulajdonítani, de azért mégiscsak elkapja a feeling, hogy keveseknek jut ilyen élmény.

A gép maga tényleg nagyon szép kívülröl is (remélem a kép visszaadja) és belül is nagyon igényes a kialakítás. Nagy fotel alakú székek, természetesen bőr huzattal, de még a repülőgép belső burkolata is bőrrel van fedve. Pici hiányérzetem volt csak, mert valamiért úgy gondoltam ilyen helyen kötelező a whisky és már elképzeltem magam amint egy jéggel teli whiskys pohárral sznoboskodok egy magánrepülön. De sajnos csak sör volt (csak hogy sajnáltassam magam...).