A Solitudo kempingtől 5 perc sétával elérhető a buszmegálló, ahova tízpercenként érkezik a 6-os busz, mely egyenes a belvárosba visz 15 perc menetidővel 15 Kunáért.

 Dubrovnikról, illetve annak óvárosáról rengeteg mindent lehet olvasni ilyen-olyan forrásból, úgyhogy ezt most mellőzném. Annyit megjegyzés képpen, hogy a várost a 90-es évek háborújában 2000 bomba találat érte és az óváros szinte összes épülete súlyosan megsérült. Ezt aztán UNESCO pénzből szinte teljesen újraépítették eredeti formájában, de a szinte minden épületen új, eredeti stílusú és tényleg ragyogó hódfarkú cserép a maga módján emléket állít ennek a pusztításnak.

Mi délután négy óra után érkeztünk az óvárosba és biztos nem éri meg előbb menni nyári főszezonban, mert borzasztó forróságban erősen csökkenhet a városnézés élvezeti értéke. Nyilván aki több múzeumot, épületet belülről is körbe akar járni, az eltölthet egy napot is az óvárosban, de gyereksereggel szerintem fél nap is elég. Főleg, amennyiben az óvárost körbeölelő várfalat is végigmásszuk 100 Kunáért, mert az legalább egy 3 km hosszú túra és én a fiamat követve rendesen leamortizálódtam estére (másfél óra volt erőltetett tempóban). Ezt a programpontot egyébként a férfi csapat választotta, a lányok inkább a város zegzugos utcáiban próbáltak vásárfiára szert tenni, azaz shoppingolni.

Dubrovnik olyan mint Párizs, egyszer az életben mindenképp látni kell.

Beszéljenek inkább a képek magukért. Az első galéria a várfali túra eredménye, ahonnan a látvány szinte minden pontjáról bámulatosan szép illetve a második galéria, ami inkább az óváros zegzugos utcáin készült.